Bottecchia 1894. augusztus 1-én született a venetóbeli San Martino di Colle Umbertóban. Nyolc testvéréhez hasonlóan neki is dolgoznia kellett, fiatalként kőművesként kereste kenyerét, majd a világháborúban géppuskás lett. Bottecchia törékeny alkatú, beesett arcú, hosszú lábú figura volt, talán ezért is csodálkozott egyik felettese borzasztóan, amikor azt látta, hogy Bottecchia a nem túl könnyű géppuskával a vállán hegynek felfelé kerékpározott. Mondta is neki a tiszt, hogy talán kerékpárversenyzőnek kéne állnia. A háború végén hadifogságba esett, de sikerült onnan megszöknie, majd a háború után kerékpározni kezdett.
A korabeli beszámolók szerint Bottecchia bőre olyan volt, mint egy viseletes ócska nyereg, ráncos arca úgy festett, mintha hegekkel lenne tele, és esetlen volt, akár egy földműves. Első profi sikereit 1923-ban érte el, amikor 5. lett a Giro d’Italián, illetve szakaszt nyert a Touron és összetettben a 2. helyen végzett. 1924-ben a francia Automoto csapat tagja lett, és még abban az évben megnyerte a Tour de France első szakaszát, így az összetett vezetést is megszerezte, amit a verseny végéig meg is őrzött, így Bottecchia lett az első olasz, aki meg tudta nyerni a Tourt, és az első versenyző, aki egyetlen napra sem vált meg a sárga trikótól. 1925-ben csapattársa, Lucien Buysse segítségével ismét megnyerte a Tour de France-t, Buysse pedig az első olyan kerékpárosként vált ismertté, akit kimondottan csapattársa segítésére szerződtettek.
Bottecchia kihasználva a Touron szerzett tapasztalatait, 1926-ban kis üzemet nyitott Teodoro Carniellivel, ahol a Bottecchia nevét viselő kerékpárokat kezdték gyártani.
Ottavio Bottecchia 1927. június 14-én halt meg Gemona del Friuli kórházában. Halálának körülményei azonban a napi napig nem tisztázódtak maradéktalanul. 1927. június 14-én otthona közelében, Peonis falucskából kivezető út szélén találták meg véresen; koponyáját egy kő zúzta be, egyik kulcscsontja eltörött, azonban a kerékpárja néhány méterrel odébb egy fának volt támasztva, azon pedig semmilyen sérülés nyoma nem látszódott. Kórházba szállították, ahol néhány órával később elhunyt. Természetesen számos elmélet született halálának okát magyarázandó. A hivatalos verzió szerint hőguta miatt bukott, az okozta a sérüléseit. Ez nem túl hihető egy kétszeres Tour győztes olasz esetében, mert ha valaki, hát ő biztosan hozzászokhatott a meleghez. Talán valaki megrendezhette Bottecchia halálát, hangzik a következő elmélet, hiszen így felesége hozzájuthatott férje életbiztosításában garantált pénzhez, amit viszont nem kapott volna meg erőszakos halál esetén. Egy férfi New Yorkban viszont azt állította, hogy ő ölte meg Bottecchiát, egy olasz keresztapát meg is nevezett, aki felbérelte, azonban ilyen nevű embert nem találtak. A rendőrség nem igazán hitte a hőgutás verziót, de tény, hogy egy fasiszta parancsnok, bizonyos Gino Caserotti leállíttatta a nyomozást. Innen pedig egyenes út vezet a következő elméletig, mely szerint a fasiszták ölték meg Bottecchiát, amiért az többször nyíltan kritizálta Mussolinit. Ez még hihetőnek is tűnik, azonban értetlenül állhatunk a tény előtt, hogy az „Új Olaszországnak” szüksége volt olyan hősökre, mint Bottecchia, ráadásul a Gazetta dello Sport egy alapot hozott létre Bottecchia halála miatt, és az első ember, aki pénzt adományozott az alapítványnak, az éppen Mussolini volt. A legelterjedtebb elmélet szerint azonban egy szőlősgazda ölte meg a versenyzőt, aki halálos ágyán bevallotta, hogy látott egy embert, aki épp a szőlőjéből eszik, ezért megcélozta egy kővel, és amikor a tolvaj összeesett, akkor közelebb merészkedett, és csak akkor vált világossá, hogy ki is az, aki a szőlőjét dézsmálta. Ez a magyarázat sem túl hihető, elvégre egy olyan követ elhajítani, amivel egy ember koponyáját be lehet zúzni, nem lehet egyszerű messziről dobni, tehát már eleve látnia kellett volna a gazdának, hogy ki van a szőlőjében. Én valószínűleg odamentem volna hozzá, és autogramot kértem volna, sőt még kínáltam volna is a szőlőmet, ha nem lett volna június. Ugyan ki az, aki júniusban eszik a még erősen éretlen szőlőből?
A találgatások a mai napig tartanak, és még nem is említettem a tényt, mely szerint Bottecchia öccse 1925-ben éppen ugyanazon az útszakaszon halt meg, ahol Bottecchia 1927-ben…
Utolsó kommentek