Égi peloton

Halhatatlanokról, akik már nincsenek itt. Halhatatlanokról, akik remélhetőleg sokáig velünk maradnak.

Utolsó kommentek

  • manx express: egyszer tényleg volt második az összetettben hamilton, de szerintem nem törött csonttal. visont me... (2009.01.13. 05:35) Fiorenzo Magni
  • NAR: Kemény legény volt, úgy látszik, nem csak Hamilton lett törött csonttal második a Giron. (2009.01.12. 23:10) Fiorenzo Magni
  • manx express: Egyetértek (2008.11.19. 04:32) Marshall Taylor
  • NAR: Szerintem az is szerepet játszik abban, hogy míg mondjuk Armstrongnak ott volt példaképnek Greg Le... (2008.11.18. 22:03) Marshall Taylor
  • manx express: Jó kérdés. Az biztos, hogy a nemzetközi szövetség elég sokat tesz azért, hogy a sport ne csak euró... (2008.11.17. 04:54) Marshall Taylor
  • Utolsó 20

Linkblog

Ferdi Kübler

2008.07.02. 06:47 :: manx express

Ferdinand Kübler 1919. július 24-én született a svájci Marthalenben. 1940-ben lett profi versenyző, ám kezdetben csupán Svájcban tudott versenyezni a kor politikai körülményei miatt. 100-nál több győzelme közül kiemelkedik néhány egynapos verseny (La Flèche Wallonne, Liège-Bastogne-Liège), de három világbajnokságon is dobogóra állhatott, 1949-ben ezüstérmes, 1950-ben bronz, 1951-ben pedig aranyérmes lett. Nyert szakaszokat a Giro d’Italián csakúgy, mint a Tour de France-on, melyet 1950-ben meg is nyert. Kübler volt az első svájci, aki Tourt tudott nyerni, az utolsó svájci összetett Tour győzelem Hugo Koblet-nak sikerült 1951-ben.

Kübler 1955-ben indult utolsó alkalommal a Tour-on, de nem tudta befejezni a versenyt, a Province-i Óriás áldozata lett. A Mont Ventoux-t, a Tour egyik legrettegettebb hegyét nevezik így. Talán ettől félnek a versenyzők a leginkább, annak ellenére, hogy létezik ennél magasabb, meredekebb hegy is. Semmihez sem hasonlítható mikroklímája van a hegynek, az út elején sűrű erdőn át vezet az út, ahol olyan meleg van nyáron és olyan párás a levegő, hogy szinte már bűzlik. Az erdőből kiérve pedig a kopasz hegy végtelennek tűnő emelkedőjét látja csak a versenyző. A hőség itt elviselhetetlen, árnyék csak annyi van, amit a kerékpáros maga vet az úttestre, a sziklák pedig csak úgy ontják magukból a forróságot. Az emelkedőről, a meredekségről legyen elég egy szó: könyörtelen. Akinek mindez nem elég, az élvezheti még a misztrál előnyeit, mértek a hegy tetején 320 km/h erősségű szelet is, ilyen nyáron ritkán fordul elő, de a szél gyakorta okozott problémákat a versenyzőknek.

 

Kübler az 1955-ös Tour 11. szakaszán (Marseille – Avignon) a frissítőzóna után, a Mont Ventoux lábánál szökésre vállalkozott, csatlakozott hozzá Scodeller és Geminiani is, bár Scodeller nem sokáig bírta az iramot. Egyszer Geminiani odaszólt Küblernek: „Vigyázz, Ferdi, a Ventoux nem olyan hegy, mint a többi.” Kübler csak ennyit reagált: „Ferdi pedig nem olyan versenyző, mint a többi.” A nap erősen tűzött a két szökevényre, a levegő nehéz és fullasztó volt, olvadt az aszfalt, a kulacsok pedig hamar kiürültek. Kübler csak nagy nehézségek árán tudott a nyeregben maradni, cikcakkban haladt előre, németül káromkodott, és annyira ráborult a kerékpárjára, hogy feje szinte a kormányba verődött minduntalan. A hegy túlsó oldalán, a lejtmenetben legalább három alkalommal bukott, de nem adta fel. A cél közelében pedig bement egy kocsmába, és legurított néhány sört, majd visszaült a kerékpárjára, de az ellenkező irányba indult el, úgy kellett megfordítani. Kübler végülis célba ért, de este sajtótájékoztatót tartott, ahol a következő szavakkal búcsúzott a Tourtól: „Uraim, a Tour befejeződött számomra. Ferdi túl öreg… Ferdi megölte magát a Ventoux-n.”

A Mont Ventoux áldozatait lehetne sorolni, fogom is a későbbiekben. A filológusok szerint azonban egy bizonyos, az ehhez hasonló esetek inspirálták Roland Barthes-ot az alábbi mondatok megírására: „A Ventoux, mely kitartóan az ég felé tör, a Gonoszság Istene, akinek be kell mutatni az áldozatot. Egy valóságos Moloch, a kerékpárosok zsarnoka, aki sohasem kegyelmez a gyengéknek, de behajtja a szenvedés igazságtalan sarcát.”

 

Szólj hozzá!

Címkék: kübler koblet scodeller geminiani

Lucien Petit-Breton

2008.07.01. 06:51 :: manx express

 

Lucien Georges Mazan 1882. október 18-án született Loire-Atlantique-ben (Bretagne). Hat éves korában szüleivel Buenos Airesbe költözött, és argentín állampolgár lett, ezért nevezték később Argentinnak. Kerékpáros pályafutása akkor kezdődött, amikor a lottón nyert egy kerékpárt. Mivel az apja azt szerette volna, ha fia valami rendes foglalkozást űzne, ezért Mazan Lucien Bretonra változtatta a nevét, ezt később Lucien Petit-Bretonra módosította, mert kiderült, egy Lucien Breton nevű kerékpáros már létezett valahol a világban. Első sportsikereit a pályán érte el még Argentínában, de amikor a francia hadsereg 1902-ben besorozta, visszatért Európába. 1904-ben megnyerte a 24 órás Bol d’Or pályaversenyt, 1905-ben pedig megdöntötte az egyórás világcsúcsot is Párizsban: 41,11 km-t sikerült 60 perc alatt megtennie.

1905-ben kezdett el versenyezni az országúton is, még abban az évben 5. lett a Tour de France-on, egy évvel később pedig 4. 1907-ben megnyerte a Tourt, és 1908-ban meg tudta védeni címét, így ő lett az első kerékpáros, aki duplázni tudott a Tour de France-on. Nem csupán a Touron volt sikeres versenyző Petit-Breton, de egynapos versenyeken is jól szerepelt: Páris-Tours, Milano-San Remo, Párizs-Brüsszel, Tour of Belgium, és egy szakasz a Giro d’Italián. A Tour de Franc-on azonban 1908 után már nem tudott sikereket elérni, 1914-ig egyetlen Tourt sem tudott befejezni.

A világháború sok áldozatot követelt, ezek egyike volt Lucien Petit-Breton. 1917. december 20-án egy autó elütötte a Troyes melletti frontszakaszon, a legenda szerint futárként éppen üzenetet vitt kerékpárján.

 

Szólj hozzá!

Címkék: petit breton mazan

Ottavio Bottecchia

2008.06.30. 06:45 :: manx express

Bottecchia 1894. augusztus 1-én született a venetóbeli San Martino di Colle Umbertóban. Nyolc testvéréhez hasonlóan neki is dolgoznia kellett, fiatalként kőművesként kereste kenyerét, majd a világháborúban géppuskás lett. Bottecchia törékeny alkatú, beesett arcú, hosszú lábú figura volt, talán ezért is csodálkozott egyik felettese borzasztóan, amikor azt látta, hogy Bottecchia a nem túl könnyű géppuskával a vállán hegynek felfelé kerékpározott. Mondta is neki a tiszt, hogy talán kerékpárversenyzőnek kéne állnia. A háború végén hadifogságba esett, de sikerült onnan megszöknie, majd a háború után kerékpározni kezdett.

A korabeli beszámolók szerint Bottecchia bőre olyan volt, mint egy viseletes ócska nyereg, ráncos arca úgy festett, mintha hegekkel lenne tele, és esetlen volt, akár egy földműves. Első profi sikereit 1923-ban érte el, amikor 5. lett a Giro d’Italián, illetve szakaszt nyert a Touron és összetettben a 2. helyen végzett. 1924-ben a francia Automoto csapat tagja lett, és még abban az évben megnyerte a Tour de France első szakaszát, így az összetett vezetést is megszerezte, amit a verseny végéig meg is őrzött, így Bottecchia lett az első olasz, aki meg tudta nyerni a Tourt, és az első versenyző, aki egyetlen napra sem vált meg a sárga trikótól. 1925-ben csapattársa, Lucien Buysse segítségével ismét megnyerte a Tour de France-t, Buysse pedig az első olyan kerékpárosként vált ismertté, akit kimondottan csapattársa segítésére szerződtettek.

Bottecchia kihasználva a Touron szerzett tapasztalatait, 1926-ban kis üzemet nyitott Teodoro Carniellivel, ahol a Bottecchia nevét viselő kerékpárokat kezdték gyártani.

Ottavio Bottecchia 1927. június 14-én halt meg Gemona del Friuli kórházában. Halálának körülményei azonban a napi napig nem tisztázódtak maradéktalanul. 1927. június 14-én otthona közelében, Peonis falucskából kivezető út szélén találták meg véresen; koponyáját egy kő zúzta be, egyik kulcscsontja eltörött, azonban a kerékpárja néhány méterrel odébb egy fának volt támasztva, azon pedig semmilyen sérülés nyoma nem látszódott. Kórházba szállították, ahol néhány órával később elhunyt. Természetesen számos elmélet született halálának okát magyarázandó. A hivatalos verzió szerint hőguta miatt bukott, az okozta a sérüléseit. Ez nem túl hihető egy kétszeres Tour győztes olasz esetében, mert ha valaki, hát ő biztosan hozzászokhatott a meleghez. Talán valaki megrendezhette Bottecchia halálát, hangzik a következő elmélet, hiszen így felesége hozzájuthatott férje életbiztosításában garantált pénzhez, amit viszont nem kapott volna meg erőszakos halál esetén. Egy férfi New Yorkban viszont azt állította, hogy ő ölte meg Bottecchiát, egy olasz keresztapát meg is nevezett, aki felbérelte, azonban ilyen nevű embert nem találtak. A rendőrség nem igazán hitte a hőgutás verziót, de tény, hogy egy fasiszta parancsnok, bizonyos Gino Caserotti leállíttatta a nyomozást. Innen pedig egyenes út vezet a következő elméletig, mely szerint a fasiszták ölték meg Bottecchiát, amiért az többször nyíltan kritizálta Mussolinit. Ez még hihetőnek is tűnik, azonban értetlenül állhatunk a tény előtt, hogy az „Új Olaszországnak” szüksége volt olyan hősökre, mint Bottecchia, ráadásul a Gazetta dello Sport egy alapot hozott létre Bottecchia halála miatt, és az első ember, aki pénzt adományozott az alapítványnak, az éppen Mussolini volt. A legelterjedtebb elmélet szerint azonban egy szőlősgazda ölte meg a versenyzőt, aki halálos ágyán bevallotta, hogy látott egy embert, aki épp a szőlőjéből eszik, ezért megcélozta egy kővel, és amikor a tolvaj összeesett, akkor közelebb merészkedett, és csak akkor vált világossá, hogy ki is az, aki a szőlőjét dézsmálta. Ez a magyarázat sem túl hihető, elvégre egy olyan követ elhajítani, amivel egy ember koponyáját be lehet zúzni, nem lehet egyszerű messziről dobni, tehát már eleve látnia kellett volna a gazdának, hogy ki van a szőlőjében. Én valószínűleg odamentem volna hozzá, és autogramot kértem volna, sőt még kínáltam volna is a szőlőmet, ha nem lett volna június. Ugyan ki az, aki júniusban eszik a még erősen éretlen szőlőből?

A találgatások a mai napig tartanak, és még nem is említettem a tényt, mely szerint Bottecchia öccse 1925-ben éppen ugyanazon az útszakaszon halt meg, ahol Bottecchia 1927-ben…

 

Szólj hozzá!

Címkék: bottecchia buysse

Federico Bahamontes

2008.06.29. 08:29 :: manx express

Frederico Martín Bahamontes 1928. július 9-én született a spanyolországi Santo Domingo-Caudillában. Kiváló hegyimenői képességei miatt nevezték Toledói Sasnak, aki azonban a lejtőkön kissé bátortalannak tűnt, így amit emelkedőkön nyert, azt időnként lejtmenetben el is vesztette. A hegyekben érezte elemében magát, éppen ezért ő volt az első kerékpáros, aki mindhárom nagy körversenyen is megnyerte a hegyi trikót, a Tour de France-on nem kevesebbszer, mint hatszor (1954, 1958, 1959, 1962, 1963, 1964). Nem rossz eredmény, különösen annak a fényében, hogy összesen hétszer indult a versenyen, egyszer meg is nyerte azt, 1959-ben, egyben ő az első spanyol, aki meg tudta nyerni a Tour de France-t. A kerékpársportban elért eredményeit igen hosszan lehetne sorolni, a lista felette meggyőző, azonban én egyetlen apróságot említenék, mely talán haloványan illusztrálhatja, milyen kiváló is volt Bahamontes a hegyekben.

 

1954-ben, élete első Tour szereplésén valósággal demoralizálta a mezőnyt, amikor is az egyik hegyen tetemes előnyt szerzett, sorra leszakítva mindenkit magáról. Talán a hőség miatt, vagy csak úgy viccből, esetleg a pszichikai hadviselés részeként egyszer csak megállt, jóízűen nekiállt fagylaltozni, hogy addig se ácsorogjon tétlenül, amíg ellenfeleit várta.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: bahamontes

Serse Coppi

2008.06.28. 14:18 :: manx express

Serse

Az Il Campionissimo öccse 1923. március 23-án született Castellaniában. Bátyjához, Faustóhoz hasonlóan ő is kerékpárversenyző volt, sőt a Bianchinál csapattársak is voltak. Nevéhez ugyan nem fűződnek oly nagy győzelmek, és oly számosak, mint Faustóéhoz, azonban életének egyik legnagyobb sikere hónapokig beszédtéma lett.

undefined

Az 1949-es Paris-Roubaix befutója kissé ellentmondásosra sikeredett. Történt, hogy a francia André Mahé, honfitársa, Jacques Moujica és a belga Frans Leenen szökevényekként elsőként érkeztek a célnak helyt adó roubaix-i velodromhoz, azonban egy forgalomirányító a versenyzőknek rossz irányt mutatott, ezért a három kerékpáros ellenkező irányból közelítette meg a pályát. Egy közelben tartózkodó újságíró segíteni próbált, és a pálya sajtókapuja felé mutatott. Mahé és Leenen végül így jutott be a pályára, Mahé pedig elsőnek haladt át a célvonalon (Moujica technikai hiba miatt lemaradt közben), így természetesen őt hirdették ki győztesnek. Percekkel később a mezőny is megérkezett a helyes útvonalon, a mezőnyhajrát Serse Coppi nyerte. A Coppi fivérek azonnal a versenybíróhoz, Henri Boudard-hoz fordultak, aki végül mégiscsak a fiatalabb Coppit nevezte meg a verseny győzteseként. Öt nappal később azonban a francia szövetség megsemmisítette az eredményt, Mahét jelölve meg győztesnek, Leenent pedig másodiknak. Az olasz szövetség erre válaszul az UCI-hoz fordult, amely augusztusban úgy határozott, hogy a verseny semmis, és annak nem volt győztese, bár a kérdést nyitva hagyták, jelezvén, hajlandóak a probléma megvitatására a novemberi kongresszuson. Novemberben a belga szövetség összefogott az olasszal, és végül olyan határozat született a kongresszuson, hogy az 1949. évi Paris-Roubaix verseny érvényes volt, annak győztese pedig holtversenyben André Mahé és Serse Coppi.

Az 1951-es Giro del Piemontét június 29-én rendezték. A céltól csupán néhány száz méterre volt a mezőny, épp a sprinthez készülődtek a versenyzők, amikor Serse összeütközött az egyik versenyzővel, és elesett. Néhány pillanat múlva Serse felállt, úgy tűnt, sérülése nem olyan komoly, annak ellenére, hogy a fejét is beütötte. Órákkal később a szállodában Serse erős fájdalmat érzett a fejében, és azonnal orvost hívtak hozzá. A doktor kihívta a mentőket, közben Serse elvesztette az eszméletét, néhány perccel később pedig meghalt.

Serse és Fausto

 

Szólj hozzá!

Címkék: coppi coppi serse mahé moujica leenen

süti beállítások módosítása