Rik (Hendrik) van Steenbergen 1924. szeptember 9-én született a belgiumi Arendonkban egy szegény család gyermekeként. 14 éves korában kezdett amatőrként versenyezni, majd több mint félszáz győzelem után lett profi 1942-ben, és már a következő évben megnyerte a belga bajnokságot. A belga bajnoki trikót még két további alkalommal szerezte meg: 1945-ben és 1954-ben.
Hosszú, 1966-ig tartó profi versenyzői pályafutása alatt számos egynapos klasszikuson aratott győzelmet: Ronde van Vlaanderen (1944, 1946), Milano-Sanremo (1954), Flèche Wallone (1949, 1958), Parizs—Brüsszel (1950). Háromszoros országúti világbajnok (1949, 1956, 1957), mindhárom világbajnoki címét sprintben nyerte el. Kiváló sprinter volt, aki nem nagyon boldogult a hegyekben. Gyorsaságát és robbanékonyságát annak köszönhette, hogy az országúti szezonok befejeztével telente folytatta a versenyzést pályán. Pályán szerzett győzelmeit nehéz lenne megszámolni, annyi bizonyos, hogy 134 hatnapos versenyen vett részt, ebből 40-et meg is nyert: az elsőt Brüsszelben 1948-ban, az utolsót 1965-ben Madridban.
Dacára annak, hogy nem tartozott azok közé a versenyzők közé, akik összetettben jól szerepeltek a nagyobb körversenyeken, Steenbergen az 1951-es Giro d’Italián az összetettben a második helyen végzett Fiorenzo Magni mögött, aki csak az utolsó napokban tudta átvenni Steenbergentől a rózsaszín trikót. Steenbergen 1 perc 46 mp hátránnyal végzett a második helyen megelőzve Küblert és Coppit is. Ötször állt rajthoz a Giron, ahol összesen 15 szakaszgyőzelmet szerzett, de mind a Touron, mind a Vueltán sikerült számos etapon elsőként célba érnie.
Steenbergen talán élete legnagyobb győzelmét 1952-ben a Párizs—Roubaix-n aratta (1948-ban már sikerült itt nyernie). 40 km-rel a cél előtt Steenbergen 50 másodperccel lemaradva követte a három szökevényt (Jacques Dupont, Kübler, Coppi) egy kisebb csoport tagjaként. Mindenki legnagyobb meglepetésére a sprinter Steenbergen támadást indított, és egyedül megpróbált felzárkózni. Miután utolérte a három élen haladó versenyzőt, a Lesquin szektorban (egy 5 km hosszú kockaköves szakasz) folyamatosan próbálta lerázni magáról a vetélytársakat. Dupont defektet kapott, Kübler leszakadt, csupán Coppi maradt, aki viszont folyamatosan támadta Steenbergent. Végül ketten érkeztek a velodromba, ahol a sprinter Steenbergen könnyedén lehajrázta Fausto Coppit.
Steenbergen élete végén sokat betegeskedett. 2003. május 15-én hunyt el egy antwerpeni kórházban. Temetésén kb. 2000 ember rótta le tiszteletét a bajnok előtt, többek között Eddy Merckx, Rik van Looy, Roger De Vlaeminck, Lucien van Impe, Freddy Maertens, illetve a miniszterelnök, Guy Verhofstadt is.
Utolsó kommentek