Octave Lapize 1887. október 24-én született a franciaországi Montrouge-ban. Kiváló országúti versenyző volt, aki a pályaversenyeken is több alkalommal állt dobogón. 1907-ben már megnyerte a nemzeti bajnokságot, majd 1909-től zsinórban három alkalommal végzett az első helyen a Rárizs—Roubaix klasszikuson, 1911-ben a Párizs—Tours-on nyerni tudott, sőt 1911-ben, 1912-ben és 1913-ban a Párizs—Brüsszelen is ő bizonyult a legjobbnak. 1909-ben indult először a Tour de France-on, amit 1910-ben meg is nyert, ám eredményét 1911-től nem tudta megismételni, egyetlen Tourt sem tudott befejezni annak ellenére, hogy mind 1912-ben, mind 1914-ben szakaszt is tudott nyerni.

A Tour de France szellemi atyja, Henri Desgrandes az évek múltával úgy vélte, izgalmasabb versenyre van szükség, újabb és újabb nehézségek elé állította a versenyzőket. A Tour rendezésében segítő asszisztensek természetesen ki sem fogytak az ötletekből, ám egyikük, Alphonse Steines egy igen meghökkentő ötlettel állt elő: vigyék a versenyt keresztül a Pireneusokon is. Desgrandes komplett őrültnek tartotta az illetőt, ennek ellenére Dél-Franciaországba küldte őt, derítse fel a terepet. Staines 1910. január 27-én érkezett meg a Tourmalet közelében fekvő egyik falucska fogadójába. Amikor Steines a fogadóst arról kérdezte, merre induljon a Tourmalet csúcsára, az csak annyit válaszolt, hogy azon az úton júliusban is alig lehet járni. Ennek ellenére Steines egy kocsit fogadott, ám a csúcs közelében már olyan mély volt a hó, hogy a kocsisnak meg kellett állnia. Dacára annak, hogy késő délután volt, Steines gyalog folytatta útját. A keresésére indult csapat hajnali három körül bukkant az átfagyott, szinte félholt Steines-re. A megmentett felfedező az étel és a forró fürdő hatására talpra állt, és elküldte a mára már híressé vált táviratát Desgrandes-nak: „Átkeltem a Toumalet-n stop / Nagyon jó az út stop / Tökéletesen járható stop / aláírás Steines” Steines meggyőzte Desgrandes-t, így hónapokkal később a Tour de France útvonala néhány pireneusokbeli hegyet is érintett.

A 9. szakasz lehetőséget biztosított Lapize-nak, hogy javítson összetettbeni pozícióján, hiszen három komoly hegyet is meg kellett mászniuk: Col d’Port, Portet d’Aspet, Les Ares. Lapize mindhárom hegyre elsőként ért fel, a szakaszt is megnyerte Luchonban, ám Faber jól tartotta magát, és még meg tudta őrizni első helyét. A 10. etap sem bizonyult könnyebbnek, sőt. A versenyzőknek négy brutális emelkedővel is meg kellett küzdeniük: Col du Peyresoure, Col d’Aspin, Col du Tourmalet, Col d’Aubisque. Lapize a rajttol kezdve az élen haladt, az első három hegyen is ő haladt át elsőként, csak Lafourcade tudta tartani vele a lépést, aki az utolsó hegyen támadást indított, és leszakította magáról Lapize-t. A verseny rendezői előre mentek, és az Aubisque csúcsán figyelték, hány versenyzőnek sikerül feljutni a hegycsúcsra. Lafourcade után úgy 15 perccel érkezett másodikként Lapize a csúcsra kerékpárját tolva, majd az ott álló rendezőkre kiáltott: „Gyilkosok!” (Egyes források szerint Lapize kirohanása a Tourmalet-n történt, de ez nem valószínű.) A döhöngő Lapize az Aubisque lejtőin és a szakasz hátralévő km-ein olyan sebességgel haladt, hogy beérte riválisát, és a szakaszt is megnyerte Bayonne-ban. Lapize ekkor érezte igazán, hogy le tudja győzni Fabert. Kettejük csatája jellemezte a verseny utolsó szakaszait, végül Octave Lapize szerezte meg az összetett első helyet, és vele a 25 000 Fr pénzjutalmat. Ez sem lágyította meg Lapize-t, a verseny után azt nyilatkozta, hogy „Desgrandes egy valóságos gyilkos.”

Az I. világháborúban pilótaként szolgált. 1917. június 28-án 4500 m-es magasságban gépét találat érte Flirey közelében. A touli kórházba szállították, ahol július 17-én elhunyt. Halála napján temették el a touli katonai temetőben apja jelenlétében. Családja kérésére hamvait 1917 novemberében Villiers-on-Marne temetőjébe szállították át.