Ferdinand Kübler 1919. július 24-én született a svájci Marthalenben. 1940-ben lett profi versenyző, ám kezdetben csupán Svájcban tudott versenyezni a kor politikai körülményei miatt. 100-nál több győzelme közül kiemelkedik néhány egynapos verseny (La Flèche Wallonne, Liège-Bastogne-Liège), de három világbajnokságon is dobogóra állhatott, 1949-ben ezüstérmes, 1950-ben bronz, 1951-ben pedig aranyérmes lett. Nyert szakaszokat a Giro d’Italián csakúgy, mint a Tour de France-on, melyet 1950-ben meg is nyert. Kübler volt az első svájci, aki Tourt tudott nyerni, az utolsó svájci összetett Tour győzelem Hugo Koblet-nak sikerült 1951-ben.
Kübler 1955-ben indult utolsó alkalommal a Tour-on, de nem tudta befejezni a versenyt, a Province-i Óriás áldozata lett. A Mont Ventoux-t, a Tour egyik legrettegettebb hegyét nevezik így. Talán ettől félnek a versenyzők a leginkább, annak ellenére, hogy létezik ennél magasabb, meredekebb hegy is. Semmihez sem hasonlítható mikroklímája van a hegynek, az út elején sűrű erdőn át vezet az út, ahol olyan meleg van nyáron és olyan párás a levegő, hogy szinte már bűzlik. Az erdőből kiérve pedig a kopasz hegy végtelennek tűnő emelkedőjét látja csak a versenyző. A hőség itt elviselhetetlen, árnyék csak annyi van, amit a kerékpáros maga vet az úttestre, a sziklák pedig csak úgy ontják magukból a forróságot. Az emelkedőről, a meredekségről legyen elég egy szó: könyörtelen. Akinek mindez nem elég, az élvezheti még a misztrál előnyeit, mértek a hegy tetején 320 km/h erősségű szelet is, ilyen nyáron ritkán fordul elő, de a szél gyakorta okozott problémákat a versenyzőknek.
Kübler az 1955-ös Tour 11. szakaszán (Marseille – Avignon) a frissítőzóna után, a Mont Ventoux lábánál szökésre vállalkozott, csatlakozott hozzá Scodeller és Geminiani is, bár Scodeller nem sokáig bírta az iramot. Egyszer Geminiani odaszólt Küblernek: „Vigyázz, Ferdi, a Ventoux nem olyan hegy, mint a többi.” Kübler csak ennyit reagált: „Ferdi pedig nem olyan versenyző, mint a többi.” A nap erősen tűzött a két szökevényre, a levegő nehéz és fullasztó volt, olvadt az aszfalt, a kulacsok pedig hamar kiürültek. Kübler csak nagy nehézségek árán tudott a nyeregben maradni, cikcakkban haladt előre, németül káromkodott, és annyira ráborult a kerékpárjára, hogy feje szinte a kormányba verődött minduntalan. A hegy túlsó oldalán, a lejtmenetben legalább három alkalommal bukott, de nem adta fel. A cél közelében pedig bement egy kocsmába, és legurított néhány sört, majd visszaült a kerékpárjára, de az ellenkező irányba indult el, úgy kellett megfordítani. Kübler végülis célba ért, de este sajtótájékoztatót tartott, ahol a következő szavakkal búcsúzott a Tourtól: „Uraim, a Tour befejeződött számomra. Ferdi túl öreg… Ferdi megölte magát a Ventoux-n.”
A Mont Ventoux áldozatait lehetne sorolni, fogom is a későbbiekben. A filológusok szerint azonban egy bizonyos, az ehhez hasonló esetek inspirálták Roland Barthes-ot az alábbi mondatok megírására: „A Ventoux, mely kitartóan az ég felé tör, a Gonoszság Istene, akinek be kell mutatni az áldozatot. Egy valóságos Moloch, a kerékpárosok zsarnoka, aki sohasem kegyelmez a gyengéknek, de behajtja a szenvedés igazságtalan sarcát.”
Utolsó kommentek